Tüzek ölelnek át éjjelente,
hajnalig virraszt a sercegő álom.
A hús kegyetlen szagát kibírni
– megtartó földet kell találnom.
Megtartó hazát, szerelmet,
hogy ember emberre ne gyújtson
lángot. Mert a hamuhodó gyászt
eltemetni – magunkban – nem lehet,
csak átkozni a romlott világot. Mert
bűnös a föld, ahol élünk. Ahol élhetnénk
szebben. Születéstől a halálig –
csillaghoz méltó kegyelemben.
