Repülőgépek szántják az
eget. Neved suttogom.
Itt hangzott el életünk
nyara és ősze. Múltunk és
reményünk. Ebben a
vég nélküli vonulásban, a
foltos égbolt lélegzetvételében.
Kérdéseimre nincs aggódást
elcsitító végső válasz.
Álmokkal mértem az időt.
Merészen láttam benne a
világot, amely alakított,
elfogadott, ítélt. Kegyetlenül
és merészen. Magadénak
fogadtál el egészen.
Arcom vonása hozzád
idomult. Szeretni
hozzád szegődtem.
