mindig valami olyan tájról álmodoztam
ahol egymásra találásunk ünnepén
majd a végtelenségnek ajándékozhatom
a szerelem összegyűjtött szavait
hogy ezeket susogja
a szűnni nem akaró parti szél
a kedve szerint hegyoldalba kúszó növényzet
s ahogy kifutnak a nyílt vízre a halászok bárkái
ezeket mormolja a tenger
és visszhangozza minden szikla
