B.Tomos Hajnal: Kételyek

Miközben ujjaid
között fogod
a kopott tollat,
mint láthatatlan szitán
magvak örvénye,
gondolatok sodródnak
körbe-körbe,
idegek útjain zörögve –
agyadra néha
jeges cseppekként
koppan az ocsú:
- makacsul kihulló kérdések -
miért?
kinek?
mi végre?