most eljátszom hogy nem fontos
ami nélkül nem tudok élni
mert elmaradt a gyomorremegés
a hiábavaló várakozás
az önigazolás apró tettei:
én is érek valamit
engem is lehet szeretni
s én is tudok szeretni
jó hogy mindez már a múlté
s nem vágyom a nyakadra
a csípődre melled kupolájára
ringató öledre
mert testetlenül szerethetlek
nincs bennem esztelen vágyakozás
minden jó így az elcsitult örömök
büszke magányában
mert én is voltam valaki
valaha én is tudtam valamit
de hát ez nem játék:
hiányodtól reggelig szenvedek
