minden levél egy-egy győzelem.
Az évgyűrűk lágy erezetében
indulj el örökre velem!
Az idő mostoha nemlét,
csak a kezed lesz áldott virág.
Ujjaid meggörbült menedék záloga,
mire fényes feszületté magasodik
szívedben a vágy.
Érezni, fájni –
csak tiszta ember tud.
A hófehér égboltot
sose hazudd!
Csillagnyi csupán
ez a világ,
és benne a szó,
az ének is
törékeny ág.
Madarak tolla, ha rávetül
megmaradt gallyainkra,
akkor a csönd
mégis eljöhet.
Beleszivároghat
lábnyomainkba
és cipelhet
árnyékot, követ.
