Madár János: Elégia

Megérez téged a tűz, a jég.
Szíveden már tél hava múlhat.
Dermedhet csönd a fények ágain.
Érted az őszi fák lombja is elindulhat.

Jöhet tavasz és visszhangzó nyár.
Minden évszak arcodhoz térít.
Őrizgeted a messzi időben – – – –
csontjaid törékeny részecskéit.