más a sorsom már nem lehet
de megkövült mellkasomban
reccsen a lelkiismeret
fekszünk a közös ágyon
hajam sátra arcodra hull
s míg téged az álom ringat
az én szívem dobol vadul
mert ahhoz hogy itt lehessek
teveled én egyetlenem
odahaza kellett hagynom
ősi éltető gyökerem
