mint levélhalálba temetkező nyarak,
felizzik földnedves ruhájuk,
a lent és a fent örökre elszakad.
Ültetni kell a fákat!
Törzsükön barna sebhelyek,
ágaik fényfogó rácsok,
a teliholdak átderengenek.
Ültetni kell a fákat.
Lombtúrásaikban ember-vakondokok.
Éjszaka az örök sötétbe látnak,
reggel magasra tartják a Napot.
