mögöttem sápatag Hold, s kialudt
tüzében csapzott madár. Véres
lábnyomaimtól rajzik a határ és villámok
ostorán függnek fuldokló nappalok
...már csak árnyadat merhetem keresni...
egy utolsó tánc veled talán, még vár
kegyetlen-szép lesz, mint a
bikaviadalok, elmúltak az ígéretektől
s ledobott ruháktól izzadt hajnalok
...kutyaugatástól hideg szobában fogok feküdni...
és minden lélegzetért elvetélt
álmokkal fizetni, magas ár... Meg kell
tanulnom a színeket feladni már, de
szemhéjaim mögött még zengő fény motoz
...ha kihúny, ki fog majd engem eltemetni...?
