Talán a várakozás
teszi valóban meghitté az ünnepet,
talán, ha gyengéden magunkhoz öleljük
a félénken megbújó reményt,
éled a hit is szívünkben, és kijutunk
valaha még a mindennapok
mocskos, ragacsos mocsarából,
és visítva, véresen megszületik
a Tiszta Szeretet,
talán már nem merülünk el többé a sárban,
nem zsibvásár lesz azután a világban,
ha kigyúlnak az égi fények a várakozás
leghosszabb éjjelén; valami szent béke ég majd
mindenütt, áhítatos, a Kisdedet áldó
dallam születik meg a szánkon, és a sok,
üres badarság, szitok és átok elporlad végleg
a szívbéli imákon,
talán akkor lesz igazi
a karácsony...
*"Akkor majd kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt."
*(Babits Mihály: Az előkelő tél)
