a távolság, mi messzi útra csábít,
hogy megmutasson ezernyi csodát,
a fű megint a talpunkhoz simul,
és őrzi hosszan világok lábnyomát,
az apró gyermek tenyerét, ha bújik,
és lábacskáját, csizma rejtekén,
a fáradt mosolyt agg szüleink arcán,
hogy élhetnek még, bár múlik az év,
s majd rigó fészkel égre néző,
büszke fák ölén, és virág nyílik tavasszal
a Bölcsek sírhelyén, és hálát adunk bizakodva
az új év küszöbén, hogy elkísért a jószerencse,
és megnyílik az ég; gyönyörű-szép,
fényességes angyal száll fölénk,
elakad a szó, a hang, s az emberek szívén
kinyílik két pompás virág,
a fény és a remény.
Minden kedves olvasómnak boldog új esztendőt kívánok!
