Elkísér, nem vágyom más utitársra,
két szemed ragyogása.
Lépteimben, míg megyek az ösvényen,
lábad ritmusát érzem.
Arcomon, számon csókod melegét viszem.
Szomjazik a szívem.
Hiába önti elém a közel s a messze
minden fényét az este.
Sötétben volnék, ha nem követne drága
két szemed ragyogása.
Kányádi Sándor fordítása
