álmaim
áttetsző borostyánkővé száradtak
s nem szólnak többé végtelenről
hol tündérek és manók
lábaim előtt
gyökerekbe fonódtak
(egykor)
képmásom
szerelmem tüzes arcában még
varázslattá szelídült
(most)
- szétesett gondolatokban
sehol nincs álmaimban utamat járom
átszűröm tekintetem a holdfényen
és parányi lélekjelenlétem
alvó szívébe
(ejtem)
