hangja a földnek
füvek között osonva zsenge hold
óvatlan fényei egy régről itt ragadt
bolyongó árnyékfigurát
derékba törtek
csendem szikárabb
csontkeretben ápolt
valami régen elhomályosult szavakból
összetákolt törékeny mondatot
valamikor
sietve távozó árnyéksereg
nyomába szoktatott
