valami tartomány
betű és hang között
a kéz a szem világa
ha benned zúgva éled
nem hallgatod de érzed
ha csendtől csendig ér
rajtad keresztül
érted
valami indokoltan
időző érkezés
fölébed nő a fénye
mások lélegzetében
hogy késsen egyre késsen
mi másra volna gondja
hozzád sietne mégsem
valami kupolákat
feszítő mozdulat
időtlen vonuláson
ha áthajolni vágyik
ha visszaint a fényből
egy elveszett világ
s megőriz mindhalálig
