Tompa Zsófia: Tisztás

A fény könnyekként szivárog arcodon.
Gyönyörű vagy. Mint mező,
melyre véletlen találtam rá
az erdő rejtekén, lágy füvű, margarétákkal
hintett öledben fekszem.
Mozdulatlanok vagyunk, mint a percek előtti idő.
Öledben nyílik öröklétté halálom.