és mi nem az. Tudom, hogy töredéknyi
az előbbi, és szinte minden,
amit valaha magaménak vágytam,
az utóbbi halmaz tereit tölti ki.
Boldog vagyok, mert már nem félek
kimondani véleményemet,
akkor sem, ha mindenki ellenem fordul,
mert felismertem, hogy összetartozásaink viszonylagosak,
és a szeretetet sem szóval, sem hallgatással
nem befolyásolhatjuk.
Szabad vagyok, mert nem akarok már szabadulni
törékeny ember-voltom szükségszerűségeitől.
Szabad, mert tudom, hogy minden napommal
telik rendre-rendre az a második halmaz,
míg végül az első, a töredéknyi,
a kezdetben tágulni remélt
kiürül, kiürül teljesen.
Terhem könnyű lesz, saruimra
már nem nehezedik álmaim súlya.
Akkor indulhatunk.
