Átvirrasztottam minden éjszakát,
a múltakat, az eljövendőket.
Nem figyelem már a fény zárványait az égen,
karodba karolva menekülök,
mint néma fegyencek a körbeséták idején.
Mindig ugyanazok a fák árnyasodnak körém,
ugyanabban a kertben lépdelek,
de a térdemhez verődő virágokról
már semmit nem tudok.
Levetett ruhadarabjaim helyett
megtalálom végre szárnyaimat.
