Nézd
fenséges acélkékre
festődött a Duna
az előtte a
látóteremben
maradó-futó ártéri táj
méltón fekszi a
medrét
asszonyi bőséggel marad Vele
minden útján
A kelő nap
arany-ragyogású koronája
mindkettőt ékesíti
Ülj kicsit képzeletben itt
és hallgasd velem
a véges partot érő végtelenben
halkuló csobogást
: A víz az víz.
Folyhat is kedvére szerte.
De a lelke a Medre.
Kicsit megpihentem
Hiszem Neked is
a megváltást
