magányos téli est ez is
megint karácsony közelít
s ezen a fagyos éjszakán
lelkednek hűvös társa vár
megint
jeges hiány
szorítja szíved
mióta rádöbbentél
azon a régi néma estén
hogy lombjától fosztott
korhadó fa
gyökértelen árva lettél
magányos téli est ez is
sötét hófelhő közelít
ébredő szende csillagok
rejtőzködnek a Hold körött
egyikük pislán rád tekint
szemedbe gyémánt-könny szökik
arcodon szétgurul
nyomán a bánat szertehull
és eltölt valami békés
várakozás
