Mint könnyű sóhaj
pilinkél a dér
hófehér álomba repít a tél
alámerül velem a fájdalom
elterül súlytalan’ kívül-belül
mint holt madártoll
kék árnyak között
szikrázó havon
és az álom
mint lenge könnyű ing
lobog a tájon – elvakít
az égbolt óriás kandi-kamera
de késik a megörökített csoda
az ébredés a valóság küszöbére vet
és számításba sem jöhet más
csak a jégbe zárt
gyötrelem
