tartoztunk össze. Előbb minden ember
voltunk, aztán ketten a szerelemmel,
majd fele-fele egymásnak egészen
addig, amíg egyesülünk a semmi
képtelen tablóin. Nincsen öröm
nagyobb, mint a reményben elhelyezni
azt, ki elhagy majd földközi körön.
Csak úgy mint fél, úgy lehetünk egészek —
egyik felünket boldogságra váltja
a szerelem, egyik felünk eléghet.
Testedet nem… de te hozol világra
mindent azzal, ki megszorozza énjét,
hogy örömet teremjen a sötétség.
