2018. április 7., szombat

Oláh András: félelemmel

az ősz tekintetéből kihalt az öröm
kívül rekedtünk mindegyik körön

lettünk eldobott kő vagy levetett kabát
markoljuk a rácsot hogyha valaki bánt

félelemmel telnek a lélek terei
éjszakáinkat a csönd áthangszereli

menedéket kutatunk? picinyke odút?
hová a silányságnak nem vezet fel út

árnyék maradunk? voltunk bármilyen ügyes:
egy másik kéz nélkül mindegyik kéz üres