2018. április 3., kedd

Egyed Emese: Értem

Bizonyosságok nappali világa.
Két szó szív-
pitvarba, kamrába zárva
(a szomjazom s az elvégeztetett),
a világban az újrakezdés csöndje.
A világban lombok szép fakadás,
virágrügyek, mosolygó patakok.

Patakodban fehér kavics vagyok.
Tengetedben
rejtőző csigahéj.

A te világod szeretet világa,
üzentél, megtartottad hívedet.

Küldesz a gyöngébbhez, hogy értselek,
a még árvábbhoz, hogy
segítsek rajta.
Te voltál, aki vágyaimat adta,
s te vagy a Nap, fölszárítod a könnyet,
csendesíted a háborgó időket,
keserűségünk eloszlatod, véges
hitünk kapcsolod a végtelenséghez.

Kedvesem, áldott
tavasz születése
jár a világban, írt hoz:
feledésre.
Reménykedésre támadt fel nekünk is:
megváltott, őriz.
Megváltó Isten, igazítsd a léptem.
Kegyelmedből már a küszöbre értem.

Kedvesem, csönd van, mindent hallok, értek:
Békesség néktek.