2018. március 28., szerda

Sebestény-Jáger Orsolya: Mindaddig, amíg

Mindaddig, amíg van hozzám szavad,
vadvirágok nőnek lépteim alatt.

Erdeink fürtökben kibomló haját
sejteti velem a megzörrenő faág.

Még a csend is csillaggá lesz bennem,
Téged tükrözve minden vízcseppben.

Te tálcán kínálod e régóta vágyott
rajtam áthulló, tükrözött világot,

s tudom: itt vagy, úgy nőttél belém,
mint holdsarlót növeszt Föld árnyéka: fény.

Míg szétöntöd az égen ez arany karimát,
szavakat adsz, hogy versből fonjak imát.