2017. március 16., csütörtök

Sebestény-Jáger Orsolya: Csönd-vers

Az időtálló csöndek beszélni tudnak,
mint evezőt csobbant lomha víz,
vagy madarak tollán, ha éj csitul,
s ki-be jár csőrükön az álom-íz.

A remény szótalan szirtjein
lábam lóbálom a mély fölött,
mint zegzugos szoba, olyan vagyok,
szárnyukat bontják bennem ablakok.

Ám tudom: Te csöndben érkezel,
elapadt forrásim felfakadnak,
útnak indulok, mint ébredő folyó,
S Te medret adsz bennem minden szavadnak.