2017. március 22., szerda

Nagyálmos Ildikó: Játékszenvedély

Ma már tudom. Csak szeme kékje,
csak az lehetett, ami bevonta
homállyal élénk tudatomat.
Ha megérteném, kihajnalodna.
Bár néha a játék kegyetlen,
nagyot hasít a képzeletben,
összezúz frappáns álmokat,
játszani szeretnék mégis, sokat,
mert áldásos fenn a nyeregben,
látni onnan, ki szenved szebben.

És néha, néha, képzeletben,
belepusztulok, de nem eresztem.