2017. március 18., szombat

Jószay Magdolna: Ha perceim számlálva

Pár perc a lét,
mégis mennyi csepp gyűlik tengerré,
mennyi sóhaj szállna kiáltássá,
ha válhatna mérhető valósággá?

Ha gyűl' a könny,
meddig tart a tűrés, mi felfogja,
hogy kiömöljön, s átlépje medrét,
és később legyen csak rosszízű emlék?

Ha majd a szél
hátán elrabolja minden szerettem,
s nem marad rajtad kívül senki sem,
kedvesem, mi lesz majd akkor velem?

„Ha majd az ősz
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?”*

Ha itt a vég,
perceim számlálva jönnek elém,
igen... az ismeretlentől félek...
fogom-e tudni, hogy már... nem élek?

* Az idézőjeles rész Wass Albert műve alapján adaptáció.