2017. március 21., kedd

Csurai Zsófia:lassan

hányszor indultam el hozzád
de csak a falak bámultak
óriási szemekkel
téboly ez az állapot
meg az hogy
két órája próbállak
olyan egyszerűre fogalmazni
hogy elviselhető legyél

de folyton kiszakadsz belőlem

és mintha tényleg itt lennél
a hátam mögé kerülsz
érzem a nem létező illatod
és az ujjad
amit olyan lassan húzol
végig a nyakamon
hogy sikítani szeretnék.

(hát ma sem bírtam nélküled)